freeimages.com/sexi-pink-handcuffs-739289-m.jpg
Már vagy egy éve, hogy láttam a Neten egy pszichiáterrel készült riportot, amin kicsit fennakadtam – és most is aktuális, ezért írok róla, okuljunk. Ami számomra problémás volt benne: a riportalany saját állítása szerint ugyan nem nyugtató párti, de ha egy kliens nem tud nála egyfolytában egy órát ülni a kezeléseken, akkor felírja neki a patikai szert.
Biztos vannak olyan túlzott mozgáskényszeres esetek (például ez >>>), amikor elkerülhetetlen valamilyen stresszoldó szer szedése, de… egyrészt szerekből is van ártalmatlan fajta (például ez >>>), másrészt a mozgáshiányos kultúránkban nem a tompító bekapkodás kellene legyen az első fokozat a közérzet javításában.
És hogy miért nem egészséges valakit sok ülésre kényszeríteni? Mert a testünk és a lelkünk nem erre lett kitalálva! Csak pl. az iskolában a sok ülés és a régebben divatos sarokba állítás miatt hihetjük azt, hogy jó dolog 1/2 óránál tovább egy helyben ülni. Nem az! Fél óra ébrenléti “nyugton maradás” után mocorognunk kellene, felállni, menni néhány lépést, a testünkre hallgatva, ahogy jólesik. Mert különben letapadnak az izmaink, megfájdulnak az ízületeink, és akkor aztán jó sok feszültséget is összegyűjthetünk, zabszem lesz a nemesebbik felünkben. Így, aki nem képes fél óránál tovább egy helyben ülni, azt meg kellene dicsérni, mert hallgat a természetes ösztöneire… És igenis sétáljon, ha úgy tartja kedve!
Arisztotelész tudott valamit, amikor a sétálós iskolájában tanított. A séta és a más kellemes mozgás megmozgatja a legtöbb izmunkat, összehangolja az agyféltekék működését, csökkenti a feszültséget, segíti a kreatív gondolkodást, a problémák megoldását és hatékony módja a szellemi frissesség megőrzésének. Arisztotelészen kívül más bölcs emberek is tudják ezt. Albert Einstein is rendszeresen, minden nap sétált és közben gondolkodott az elméletein. Baudelaire séta közben gyűjtött ötleteket az íráshoz. Thomas de Quincey, a 19. század egyik kedvelt költője, élete során összesen 180 ezer mérföldet sétált – eközben írta a verseit.
A gyerekeknek még fontosabb a szaladgálás a friss levegőn, mert az agyuk közel felnőtt méretű, a tüdejük mérete viszont a töredéke egy felnőttének. A kis tüdő csak úgy tudja ellátni oxigénnel a nagy buksit, ha sokat szaladgálnak… a mi iskolarendszerünk meg leülteti a gyerekeket órákra… A tájékozott pedagógusok tesznek ellene. Például az én középiskolai osztályfőnököm sem bírt a 30 leültetett zizegő tinédzserrel, ezért nem is nagyon korlátozott minket, és egy osztálykiránduláson elvitte az osztályt hosszútúrázni. Nem tudom, hány kilométert sétáltunk, de az biztos, hogy a túrára vivő buszon odafele ment a “rendetlenkedés”, visszafele viszont vágni lehetett a csendet. 
Mindenki jól el volt lazulva.
freeimages.com/couple-781066-m.jpg
Én is szoktam a családommal sétálni minden nap. Ha valami miatt mégis elmarad a séta, nem érzem jól magamat a bőrömben. És levegőzés közben gyakran szomorúan konstatálom, hogy nagyon sok szobában megy a tévé séta helyett… Pedig milyen jó érzés, amikor egy kiadós sétával kiszellőzik a fejem, a tüdőm, minden sejtem a friss levegőn, kieresztem a fáradt gőzt és kellemesen elfáradok. Még fejfájás elleni terápiaként is szoktam sétálni.
És nemcsak mi sétálunk a családban. Egy 75 év feletti rokonom naponta legalább 1 órát sétálgat, ha máshol nem, akkor a saját udvarában fel-le. Lehet, hogy a szomszédjának jojóznak a szemei, ha közben ránéz, de a jó közérzet és a lazaság többet ér, mint az egészségtelenül élők véleménye.
Tehát ha zabszem van nemesebbik felünkben, a hátsónkban a fokhagymák között, tessék mozogni, minimum eleget sétálni, nem megerőltető módon! ![:-)]()
